Válságállók a takarékszövetkezetek

A hitelezés beindítását várja a kormány a takarékszövetkezetektől. A háttér, a kellő tőke és a szándék is adott, a szövetkezeti pénzintézeteket mégsem árasztja el hitelkérelmekkel a vállalkozói szektor. Varga Antal, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség ügyvezető igazgatója szerint a hitelfelvételhez két fél szükséges, a bank pedig hiába várja tárt karokkal ügyfeleit, ha a kisvállalkozói szegmens nem mer hitel után nyúlni. Szerinte az idén sem várható áttörés, s ahhoz, hogy beinduljon a hitelezés, a vállalkozásoknak érezniük kell, hogy biztosított a piaci pozíciójuk.

– Lezárult az állami tulajdonvásárlás a TakarékBankban. Mennyiben változik meg ezáltal a takarékszövetkezeti integráció és a takarékszövetkezetek élete?

– A tulajdonszerzés az állam részéről nem jelent közvetlen, automatikus állami szerepvállalást is, mert attól, hogy a Magyar Fejlesztési Bank 38,5 százalékos részesedést szerzett a TakarékBankban, a pénzintézet élete alapvetően nem változik, ahogy az Országos Takarékszövetkezeti Szövetségbe tömörült tagintézmények helyzete sem lesz ettől könnyebb vagy nehezebb. Egyfajta szerepvállalás abban nyilvánulhat meg, hogy reményeink szerint az állam hozzánk irányítja majd a fennhatósága alatt álló vállalkozásait, illetve azok beszállítóit. Ettől a lépéstől reméljük, hogy piacaink megerősödnek, a forgalmunk pedig nőni fog.

– Mekkora piacot, mekkora forgalmat remélnek az állami vállalatok révén?

– Nemrég Orbán Viktor miniszterelnök arról beszélt, szeretné, ha a takarékszövetkezeti szektor jelenlegi, ötszázalékos piaci részesedése a duplájára vagy a triplájára emelkedne. Mi ennél kisebb eredménnyel is beérjük, azaz, azt fogalmaztuk meg magunkban, hogy tíz éven belül szeretnénk megduplázni a piaci részesedésünket. Azt, hogy ez ténylegesen mekkora forgalmat jelenthet, ma még nem lehet megtippelni.

– Hol tart ma ez a folyamat?

– Folyamatosan keressük meg azokat az állami vállalatokat, amelyeknél üzleti kapcsolatot remélünk, ezen felül az önkormányzatok is akvizíciós tevékenységünk fókuszába kerültek. Már ma is majdnem kilencszáz településsel, kisvárossal állunk partneri kapcsolatban, ezt a kört pedig tovább szeretnénk bővíteni.A kormány legutóbbi intézkedése kedvez ennek a szándékunknak, hiszen azzal, hogy az ötezer fő alatti települések adósságát átvállalja, megnyitja az utat az önkormányzatok számára a bankváltás előtt. Sokan ugyanis ott vezették számláikat, ahol hitelük volt. Elmondható, hogy az utóbbi néhány hónapban számos önkormányzat keresett meg bennünket számlavezetéssel kapcsolatban, ezekből a relációkból pedig hamarosan hitelkapcsolat is lesz. Az önkormányzati szektor hitelezése jelen pillanatban nagyon nehéz, a kormány döntése alapján egy település csak akkor juthat kölcsönhöz, ha azt központilag jóváhagyták. Ez a folyamat egyféle állami előszűrőnek is nevezhető, amire valóban szükség van, hiszen a korábbi időszakban egyes önkormányzatok gyakran olyan beruházásokra is vettek fel hitelt, amelyek nem járultak hozzá a település gazdasági értelemben vett fejlődéséhez. Az ügylet természetesen még így sem lesz rizikómentes, hiszen a kockázatmentes hitel az, amit már visszafizettek. Azonkívül itt van a kis- és középvállalkozói szektor is. Méretükből kifolyólag ők jelentik számunkra a „természetes” partnert. Ebben a körben tudunk a leginkább hitelezni is.

– Kormányzati szándék, hogy a takarékszövetkezetek lendítsék fel a vállalati és a lakossági hitelezést Magyarországon. Milyen stratégia mentén kívánják élénkíteni a takarékok hitelezési aktivitását?

– A bank mindig csak a második lépcső ebben a folyamatban. A hitelezéshez ugyanis két fél szükséges: aki fel akarja venni és az a pénzintézet, amely nyújtja. Ma Magyarországon annak ellenére, hogy mindenhol azt olvassuk, hogy a bankok nem akarnak hitelezni, sokkal erőteljesebb az igény hiánya. A vállalkozások nem mernek hitelért nyúlni, mivel bizonytalannak ítélik a piaci helyzetüket. Ami a mi szerepünket illeti: tőlünk valóban azt várják, hogy hitelezzünk. Mi mindig is ezt tettük, csak eddig ezt nem sokan vették észre. Esetünkben a legfőbb gond, hogy minél nagyobb egy település, annál kisebb a takarékok márkaismertsége. Egy nagyvárosi lakótelepen, ha éppen nincs ott egy fiók a földszinti üzletsoron, szinte nem is tudják, hogy létezünk a pénzpiacon. Az, hogy eddig a hitelezés tortájából csak kis szelet jutott nekünk, nem a képességeinken múlt, sokkal inkább az ismertség hiányán. Mindeddig nem volt közismert, hogy a takarékok ilyen potenciállal, ilyen hálózattal és likviditással rendelkeznek. Az állami tulajdonvásárlás ebben is segít reményeink szerint.

– A kormányzati kommunikáció már jó néhány hónapja tart, éreztek azóta bármilyen forgalomnövekedést?

– Határozottan igen. Nemrég végeztünk is egy felmérést, amelynek az eredménye azt mutatta, hogy a lakosság körében egyre ismertebb és népszerűbb a takarékszövetkezeti szektor. Megítélésünk a kereskedelmi bankokkal szemben nagyon pozitív.

– Mennyivel kedvezőbb feltételek mellett juthat hitelhez önöknél a vállalkozói szféra, mint egy kereskedelmi bankban?

– Lényegében azonosak a feltételek. Azt, hogy egy hitel jól fedezett-e vagy fedezetlen, ugyanazon a szemüvegen keresztül nézik a kereskedelmi bankoknál és a takarékszövetkezeteknél is. Az a tény viszont, hogy a takarékok ismerik az ügyfél környezetét, és az ügyfél is ismeri a helyi hitelintézetet, kölcsönösen kockázatcsökkentő tényező. Ez persze nem azt jelenti, hogy a takarék kevesebbet kér tőle, csak lehet, hogy a fedezettség alsó sávjában tudja őt tartani. És persze az ügyfélnek sem mindegy, hogy melyik bankba lép be. Egy helyi takarékszövetkezet kevésbé engedheti meg magának, hogy apró betűs részt iktasson a hitelfeltételekbe. A feltételek mellett pedig fontos szerepe van az időtényezőnek is. A takarékoknál a döntések helyi szinten születnek, így az eljárás is kevesebb időt vesz igénybe, mint egy központosítottan dolgozó banknál.

– Nemrég az egyik gazdasági napilapban jelent meg egy írás, amelyben névtelen szakértők úgy nyilatkoztak, hogy a hitelezés beindítását hiába várja a kormány a takarékszövetkezetektől, hiszen a náluk kezelt betétek többsége nem likvid, mivel állampapírban van.

– Ez nem helytálló állítás, ugyanis az állampapír eladható, a diszkont kincstárjegyek és a rövid lejáratú papírok pedig hamar likviddé tehetők. Tehát, ha egy jó hitellehetőséggel találkozik az egyik takarékszövetkezet, azonnal pénzzé teheti az állampapírjait. A Takarékszövetkezeti Integráción belül a hitel–betét arány ötven százalék, vagyis a betétek felét helyezzük ki hitelként. Ez az arány a kereskedelmi bankoknál százhúsz százalék a hitelek javára. Ugyanakkor nekik megvan az az előnyük, hogy a likviditást nyugati anyabankjuktól kapják, mi pedig csak a betéteinkkel tudunk gazdálkodni. Feltett szándékunk, hogy ha már megvan a megfelelő tudás és infrastruktúra a hálózaton belül, akkor hitelezzünk, hiszen a kölcsön termeli meg számunkra a működéshez szükséges jövedelmet.

– Mikorra várható, hogy beindul a vállalati hitelezés hazánkban?

– Amint már említettem, a bank csak a motorja lehet ennek a folyamatnak, gerjesztője semmiképpen.A vállalkozói szektor fejlesztési, beruházási szándékát a politikai döntéshozatal, a gazdaság általános állapota befolyásolja. Az ország növekedési kilátásai pillanatnyilag nem túl fényesek, ezért 2013-ban nagy elmozdulás továbbra sem várható a hitelezés szempontjából.

– Milyen hatással volt a válság, illetve a szektort érintő különadók a takarékszövetkezeti szektorra?

– A takarékokat eddig sem jellemezték a nagy üzleti kilengések, szemben a magyar bankszektor jelentős részével. Megalapozott, lépésről lépésre haladó stratégiát követtek és követnek a mai napig. Ebbőladódóan egy lassú építkezés jellemezte a szektort. Ennek köszönhető, hogy a takarékszövetkezetek válságállók. Az integrációs tagszervezetek eszközjövedelmezősége az elmúlt év október végén az előző évi 0,55 százalékról 0,67 százalékra nőtt, míg a tőkejövedelmezősége 7,07 százalékról 7,94 százalékra. Mindez a kereskedelmi bankok esetében 0,02 százalék és 0,18 százalék volt.

– Mit gondol a válságadókról?

– A banki különadó terén nagy segítséget kaptunk a kormánytól, a többi bankhoz képest a teher egyharmadát fizetjük. Az elmúlt időszakban pedig sikerült elérnünk, hogy veszteségek nélkül ki tudtuk gazdálkodni ezt az összeget. A tranzakciós illeték hatása körül azonban még óriási a bizonytalanság. Az egy dolog, hogy az adott bank át kívánja-e hárítani ügyfeleire a többletterhet vagy sem, látni kell, hogy vannak bizonyos tételek, amelyek egyszerűen nem fizettethetők ki az ügyféllel. Például az összes folyószámla típusú hitel – beleértve a Széchenyi-kártyát is – tranzakciós adója a jelenlegi szabályok szerint a konstrukció okán nem áthárítható, ennek a kisebb hitelintézetekre gyakorolt következménye pedig egyelőre beláthatatlan.

Nőhet a kereslet a rövid lejáratú forrásokra

Az első fél évben élénkülhet a kis- és közepes vállalkozások (kkv) banki hitelezése, számottevő kereslet a pályázati forrással támogatott beruházások finanszírozása és a rövid lejáratú hitelek iránt jelentkezik – összegezték a Takarékbank szakemberei a Takarékszövetkezeti Integráció tagjai között végzett felmérés tapasztalatait. Az integrációban mintegy 280 milliárd forintot tesz ki a zömmel kkv-knak nyújtott vállalati hitelállomány, az ügyfélkör pedig eléri a háromszázezret. A bank tavaly június eleje óta maga is tagja a Takarékszövetkezeti Integrációnak. (CSA)